2013. október 9., szerda

belvárosi egypercesek

 Moziban jártam
          avagy szeretek zuhanni

A mozi négy percre van tőlem. Mindig épphogy odaérek. A Mielőtt éjfélt üt az óra c. filmet egyedül néztem meg. Mármint egy szál néző voltam.
Mert a moziba, színházba járás olyan a nőknél mint a pisilés. Nem szokás egyedül járni.
Ma megnéztem a Gravitációt. Gyönyörű.
A gravitáció amúgy is a kedvencem.
Azt gondolom az egész filmet az utolsó pár percért rakták össze.
A történet nekem túl egyszerű, amit én értettem meg, azt kevesen gondolják ügy szerintem.
Viszont félelmetesen gyönyörű az egész.


2013. augusztus 28., szerda

sörkert



"A sörkertben szabad a dohányzás. Kedves nemdohányzók, kérjük fáradjanak a belső termekbe, éveken át füstmentes helyiségekért harcoltak."

Remélem pontos a fordítás.
 

2013. augusztus 22., csütörtök

Ave

Nekem egy Isis szertartással vette kezdetét a karnevál.



Lucius átváltozása – Misztériumjáték Apuleius: Az aranyszamár című regénye alapján.

2013. augusztus 21., szerda

Távol Európától

Ha az apraját nem számolom, akkor hétezer kilométer van mögöttem ezen a nyáron. Ezer és egy emlék élmény, mégis csak pár, ami mindennap eszembe jut. A gleccser patak fájdalmas hidege, mégis futkároztunk benne. A Duna felejthetetlen illata, és az az acél csillogása amit mindig keresek. A hajnali  harmatban mezítláb a kertben, az éjjel megérett barack íze. Nyílvesszők surrogása íj pattanása a fülemben. A Duna békéje.

Ezek után ma még tartoztam magamnak egy úttal, régóta tervezem, még csak az sem a mentségem, hogy messze lenne. Eszembe sem jutott persze azért Kismartonba menni, hátha estére lezárják a határokat és nem tudok visszajönni, no csak egyszer kétszer andalodtam el ezen.
Sosem gondoltam, hogy ez nem lesz egyszerű. Tegnap fényképeztem a zászlókat az útlezárásokat, mégis reggel kisétáltam a legközelebbi buszmegállóba, és lám, elterelték. Az egész város a karneválra készül, kopácsolás (bitófa?) (nem, csak pavilonok).
kezdődött egy nagy futással, a vonathoz. A pénztárban nem tudtak visszaadni tízezresből. Jó legyen kártya, bár nagyon fel kellett volna váltanom.Viszont mérlegeltem az időt, és nem vettem meg a nemzetközi részre jegyet. Ez azért érdekes, mert a nemzetközi pénztár nem működött Sopronban. Illetve a számítógépük,aztán vártam és vártam és lett jegyem. Mehettem volna nélküle a négy ausztriai vonaton egyetlen kalauzt sem láttam.
Megjegyzem a rettentő információhiányt amit a soproni vonalon éreztem majdnem kihagytam.Van egy olyan érzésem, a magyar vasút csak azoknak készült akik naponta használják, és mindent ismernek,és sosem kalandoznak. Elképzeltem egy külföldit ezen a vonalon, amikor meghatározhatatlan állomásokon álltunk meg.
No és a visszatérés, az sem ment simán, Sopron előtt a következő megálló bejelentésekor két nyelven mondták el, Sopron. Kérjük leszállásnál vigyázzanak,a peron alacsonyan van.
Hazaérek.
Kismatron. A kastély gyönyörű, a hercegnői lakosztályok miatt mentem, fantasztikus vezetéssel jártuk be.
(Az Esterházy család Drakuláig vezette vissza családfáját ez nagyon nagyon tetszett.)




2013. május 20., hétfő

búzaszem

Vasárnap lesétáltam a Mesebolt bábszínház felnőtteknek szóló előadására. Döbbenetesen jó volt.

BALTASAR ESPINOSA UTOLSÓ ÜDÜLÉSE ÉS ÜDVÖZÜLÉSE | passiójáték | Jorge Luis Borges novellája nyomán


Amikor eljött az ideje a magvetésnek, akkor én is kaptam egy búzaszemet. Jó lesz neked nálam, gondoltam neki.

És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni,
És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.
Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben. De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.
Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.  

Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.

2013. április 27., szombat

Weöres:Testamentum



Ha valaha síremléket, szobrot, emléktáblát kapok, vagy bármely intézet a nevemet viseli,
mindegyikre véssék rá e sorokat:

„Az emberiség akkor fog boldogulni,
– ha rááll az egyetlen józan, ráállható alapra: ha szükségleteit elégíti ki, és nem szenvedélyeit, bosszúvágyait, rögeszméit.

– ha módot lel arra, hogy ne legyen kénytelen eltűrni, hogy gonosztevők, őrültek, komédiások, mániákusok vezessék, fel bírja ismerni őket, és nem szolgálja többé az ő terveiket.

– ha érzi és tudja, hogy erőszakot és elnyomást tétlenül szétnyűni kisebb rossz, mint tettel legyűrni.

– ha úgy tevékenykedik, hogy nem árt vele se másnak, se magának.

Ha ezt nem az egész emberiség, hanem csak egyetlen nép tudja: bármily megpróbáltatás és csapás érheti, mindig megerősödve és megsokszorozódva fog felemelkedni. Nem pusztul el, míg hatalom és fölény délibábjai helyett a józan mértékhez igazodik. Mértékét eltanulják a szomszéd népek is, majd azoknak szomszédai.”

2013. március 28., csütörtök

néha helyére kerülnek a dolgok

Alapvető dolgokban hálistennek egyetértenek, a közgyűlés megszavazta, lesz megint 30Y járatunk.
no és:
Beck Zoltán az imént az alábbi SMS-t küldte nekünk: Respekt Szombathelynek: a varos a mi történetünk része, és nagyszeru érzés, hogy mi is részei lehetünk szombathely történetének. Baratsaggal: beckzoli, 30y

2013. január 10., csütörtök

ajánló

Ahogy Gabit ismerem, már olvasta a cikket Csáth kisbarátomról. Biztosan felismerted, hiszen együtt látogattuk meg a klinikát.

Ajánlom mindenki figyelmébe.
Édesapja hagyatékát amikor kezdte feldolgozni két rádiós anyagát feltettem akkoriban a VilágMa oldalra is. Most a Nyugat rádióban van rovata.
http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/65595_apja_nyomdokan_sajat_uton



2013. január 7., hétfő

karácsonyi leltár

Az ötliteres befőttesüvegemet keresem ahova el akarom tenni nyárra a karácsonyi gömbjeimet. Leltározok, selejtezek, emlékeket keresgélek.
Ma hozzánk beköszöntött a mesebeli karácsonyi hóesés. Gyönyörű minden, a hó pedig meleg takaró.
így karácsonyi emlékleltár készül:
deres fűben kávézás reggel, sülő krumpli illatára ébredés, befagyó holtág mellett sétálás, jéghízás hallgatás, áradó Duna mellett ácsorgás, éjszakába nyúló beszélgetés, pálinkák kóstolgatása, udvari kemence tervezés (deres fűben vacogás a kávé mellett hozta elő) holdfelkeltére  várakozás a nádasnál,
vasárnapi mise  (váratlanul jó)

búcsúkávé családdal a pécsi pályaudvaron (borzasztó rossz volt)

2013. január 6., vasárnap

a folytatás

Az utazással születésnapomra leptem meg magam. Eleinte szóba sem került Pécs, később is csak a mozi miatt. Első variáció, a család Pécsen találkozik, elmegyünk moziba megnézzük a Nyomorultakat, aztán utazunk tovább. Persze persze nálunk semmi sem ilyen egyszerű. Így maradt egy pillantás Pécsre és a kávézás blogbarátnémmal.
Hazafelére maradt a mozi, találkozás helyett a búcsúzással egybekötve.
Mozi előtt megnéztünk egy perzsaszőnyeg kiállítást. Csodaszépek és elérhetetlenek voltak. Még azt is megleshettük, hogyan készülnek. Kiválasztottam egy párnahuzatot, ami talán éppen csak azért érte volna meg nekem, hogy itt vettem, és még szép is. A tulajdonos (szerintünk egy igazi perzsa...) sajnálkozva mondta, nem tud belőle adni mert árazás alatt van minden, jöjjek vissza három nap múlva akkor fele áron is elvihetem. (1000 Ft, szóval csak ennyiről van ám szó). Én is sajnáltam, mondtam ehhez én messze lakom. Mozi után amikor elmentünk az üzlet előtt  utánam jött, kérte menjek be vele mutassam meg melyiket akartam elvinni, mert ő szeretné azt nekem ajándékozni, és boldog új évet kívánt mellé. Hát választottam kegyesen, nehogy elvigyem a szerencséjét.
Ez lett leendő új lakásom első darabja. Megvan a gomb, mellé a sztori sem akármilyen. Kezdődhet következő életem.

P.S.: Moziról: Félelmetes és lenyűgöző. A zene pont olyan nehéz, szövevényes nyomasztó és zseniális mint a regény.
A film első jelenetével amikor bevontatják a hajót a szárazdokkba teljesen levettek a lábamról. Az összes többi jobbnál jobb jelenet nem ért föl hozzá. Még a mesésen ködös és monumentális Párizs sem. 
Nem tudták elrontani a szerencsére nem túl sok, hollywoodi csillámporral sem.


2013. január 5., szombat

Boldog ünnepek után

és a karácsonyi tizenketted előtt,éppen esik. 
Mesélésre, levél írására való idő. Gondoltam hangzatos címre, "levél helyett" mint a nagyok ahogy szokták meglepni magukat és barátaikat. Azért jött ez a gondolat, mert egy egész padlásnyi ígéretem van már az írásra, legutóbb levelet ígértem. Na most ez születik helyette. 
Már éppen kezdtem magamnak is hiányozni nem is kicsit,hát így esett.
Nem tartozik az írás karácsonyi és újévi, még csak vízkereszti fogadalmak közé sem. Egyszerűen blogos barátnémnak (ha megengedi..) egy kedves pécsi kávézó teraszán, plédbe burkolva mondogattam valami ilyesmit.
Pécsre utazni kaland. A négy és fél órás vonatozás közben fura gondolatok támadnak, nem is sikerül visszaverni ezt a támadást, a monoton zakatolás az oka talán, egyre távolabbinak tűnik a megérkezés ideje. Mintha az órám furcsán járna. 
Néha visszacsúszik az idő, aztán lihegve próbálja utolérni magát, reménytelenül kapaszkodik, küzd a lehetetlennel. Lassan belátom a megérkezés pillanata sosem jön el. A kocsikban szaladgáló ötéves,aki lelkesen számol bennünket. Majd egyre reménytelenebb, fáradtabb lesz, ráébreszt az idő egyik tolatásnál elakadt. Szerintem ilyen elakadt időben élt a pécsi színház előtti kéregető is. Visszafele súlyosbodott a helyzet, láthatatlan sötétbe vesző, talán nem is létező állomásokon állt meg a vonat, az időcsúszdák pedig egyre hosszabbak, szövevényesebbek lettek. Egyenlőre megmenekültem, de ki tudja mikor veszek el egy vonaton örökre.
folyt köv... (még ma)