lássuk mire megyünk

Napok óta, de lehet hetek óta naponta elhatározom: ma írok. Estére mire hazaértem, el is illant minden kedvem. Most nem hagyom, bár holnaptól összeáll a család, így időm sem lesz, talán éppen ezért vágtam bele.
Decemberre rányomja a bélyegét a karácsony. Már a novemberre is, ne adj isten talán már októberben is láttam jeleket, csokimikulások szaloncukrok képében.
Sokszor eszembe jut egy kedves öregúr, aki Kolozsváron született. Egyszer azt mondta egy látogatásakor, gyermekkorukban ők karácsonytól karácsonyig éltek. Nem így gondolta biztosan. Én sem az erőltetett siettetést értettem a szavaiból.
Jó egy hete történt. Amikor kerekezek dolgozni minden nap áthajtok egy játékterem-nighclub - kávézó (sosem zárnak be) között. Régen a játékterem helyén egy kedves kis söröző volt, az "öreg fenyőhöz". Mára megépítették megint kell a retro azt hiszem, más oka nem nagyon lehet, nem ebből van a bevétel. (Megjegyzem a clubban nagyon jól főznek.)
Reggelente elolvasom az itallapot bicajról, sör, deci bor, mostanában forralt bor, tea, mint régen. Megállapítom, nem is drága. Egyik reggel a forralt bor 1 dl 200 Ft helyett gondosan letakarított táblán a következő felirat várt: Jézus jön 24-én.
Azt hittem vicces éjszakai hazatérők voltak a tettesek, de nem, ez  van forralt bor helyett. Biztosan fellép.