Valahogy két szál len került a kertembe. A pipacstól sem hatódtam volna meg ennyire.
2012. június 30., szombat
2012. június 6., szerda
Ady
“Néznek bennünket kultúrnépek. Látják
képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel
terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt
felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot
akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk,
rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett
dicsőségének édes italából, látják, hogy
semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament,
nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége, szeretett
úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék s nem handlézsidó, mint ahogy
ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti. A vége az lesz, hogy úgy
kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna.
Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl, s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról.
Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal, és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába!…”
Ady Endre
Nagyváradi Napló – 1902. január 31.
Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl, s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról.
Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal, és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába!…”
Ady Endre
Nagyváradi Napló – 1902. január 31.
2012. június 2., szombat
létező adatbázisok
Hiába megyek bármelyik kertészetbe az agyonnemesített rózsákon kívül nem kapok mást. Különösen nem amire vágyom. Gyermekkorom illatait keresem, gyerekkori árnyalatok lebegnek a szemem előtt. Anyám kertje. Azt az illatot, azt a színt. Erre a rózsára azt szokta mondani porcelán rózsaszín. Azonnal megértettem amikor egy porcelán csésze finom árnyalatait nézegettem.
Szerdán nem messze a munkahelyemtől találtam rá kihajolt egy kerítésen. Megsimogattam, és egy ág a kezembe maradt. Nem volt ilyen szándékom, az otthoni rózsám is azonnal elpattan talán a sok esőtől.
Egy kétórás előadást bírt ki a tenyeremben. Azután a táskámban aszalódott estig, csak akkor találtam rá. Vízbe tettem, és lám a gyűrt szirmok kisimultak, és még most ébredéskor is ugyanolyan illata van mint az emlékeimben.
Tegnap találtam rá a másik fehér futórózsára a Szent Márton temető egyik elhagyott sírján. Temetőből nem lopunk.
Szerdán nem messze a munkahelyemtől találtam rá kihajolt egy kerítésen. Megsimogattam, és egy ág a kezembe maradt. Nem volt ilyen szándékom, az otthoni rózsám is azonnal elpattan talán a sok esőtől.
Egy kétórás előadást bírt ki a tenyeremben. Azután a táskámban aszalódott estig, csak akkor találtam rá. Vízbe tettem, és lám a gyűrt szirmok kisimultak, és még most ébredéskor is ugyanolyan illata van mint az emlékeimben.
Tegnap találtam rá a másik fehér futórózsára a Szent Márton temető egyik elhagyott sírján. Temetőből nem lopunk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)