2012. június 30., szombat

len

Valahogy két szál len került a kertembe. A pipacstól sem hatódtam volna meg ennyire.

2012. június 6., szerda

Ady

“Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna.

Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl, s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról.

Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal, és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába!…”

Ady Endre
Nagyváradi Napló – 1902. január 31.

2012. június 2., szombat

létező adatbázisok

Hiába megyek bármelyik kertészetbe az agyonnemesített rózsákon kívül nem kapok mást. Különösen nem amire vágyom. Gyermekkorom illatait keresem, gyerekkori árnyalatok lebegnek a szemem előtt. Anyám kertje. Azt az illatot, azt a színt. Erre a rózsára azt szokta mondani porcelán rózsaszín. Azonnal megértettem amikor egy porcelán csésze finom árnyalatait nézegettem.
Szerdán nem messze a munkahelyemtől találtam rá kihajolt egy kerítésen. Megsimogattam, és egy ág a kezembe maradt. Nem volt ilyen szándékom, az otthoni rózsám is azonnal elpattan talán a sok esőtől.
Egy kétórás előadást bírt ki a tenyeremben. Azután a táskámban aszalódott estig, csak akkor találtam rá. Vízbe tettem, és lám a gyűrt szirmok kisimultak, és még most ébredéskor is ugyanolyan  illata van mint az emlékeimben.
Tegnap találtam rá a másik fehér futórózsára a Szent Márton temető egyik elhagyott sírján. Temetőből nem lopunk.