Félve mentem megnézni a Saul fiát. Féltem a csalódástól, féltem attól, hogy nem tudom végignézni. Minden előítéletem szertefoszlott. Ez után a film után nem lehet csak úgy hazamenni. Először valamivel el kell oszlat ni magunkból a belénk ivódott halált. Erre volt jó a beszélgetés a rendezővel Nemes Jeles Lászlóval és a hangmérnökkel Zányi Tamással. Okosak voltak, szerények, kedvesek, türelmesen válaszoltak a kérdésekre.
Engem levett a lábamról mindennel amit mondott, de a legjobban azzal, amekkora lelkesedéssel beszélt az általa választott hagyományos technikáról.
A beszélgetés után addig tébláboltam a mozi előterében amíg előkerült a rendező és hangmérnök. Dedikáltattam a jegyemet. Nemes Jeles szabadkozott, megkérdeztem, miért nem szokták ezt kérni?
De.. de szokás. - mondta, és kaptam is aláírást.
Majd az Oscar után nagyon menő leszek ezzel. - mondtam, ő meg csak mosolygott ezen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése