2011. október 20., csütörtök

József Attila:Ősz


Tar ágak-bogak rácsai között
kaparásznak az őszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.

Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.

Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvü oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.

Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.

2011. szeptember 26., hétfő

Megszületett az unokám. Emma. Ma nem mérte meg senki, így nem tudjuk, hogy mekkora.
Megyek Emmát olvasni.

2011. szeptember 18., vasárnap

Quand je dors

szétcsúszva

Megvettem a jegyeimet, október végén utazom megint, sajnos Párizsra most csak alig jut egy lélegzetvételnyi idő, a reptér és a TGV között. (meglátogatom Zsuszumat is)
Ma több apró botlásom is volt és egy nagyobb. A. váratlanul nálam ebédelt és boltba kellett mennem gyorsan, nincs is semmi baj ezzel. Előttem jött ki egy apuka a kisfiával, talán elsős lehetett a gyerek. Azt kérdezte a fiútól anyád tényleg nem vett neked ruhát? - Nem. -válaszolta. Csak tudnám mi a francért küldöm neki a pénzt.
Meg tudtam volna ütni. Majdnem sírtam. Ebből látom még mindig nem vagyok jól.
Flóránál olvastam a homokként szétfolyó időről, eltétlenkedtem két egész napot, most pedig nyomaszt a jövőheti rengeteg munka ami rám vár. Lesz vele bajom elég. Ez a nagyobb botlás.

Nagyon nem vagyok jól még mindig. Leszek-e valaha jól megint?

Esik az eső. Szélcsengők zajonganak kint. Vihar lesz.