Hetek óta minden napnyugta után kizarándokolok a teraszra, és gyönyörködöm  ahogy a Vénusz körbe táncolja a Jupitert. Minden nap más és más, eddig közeledtek egymáshoz, most éppen távolodnak, de szépségüknek ez mit sem árt. Tegnap aztán meghívást kaptam a közeli csillagdába, nézzük meg közelebbről is őket.  Mindig meglep mennyire gyönyörű a kertje, micsoda nyugalom árad felénk a csillagokból. Mire megnéztük a Jupiter holdjait, és a Vénuszt ami éppen úgy néz ki most mint a félhold. Addigra előkerültek a csillagok is.
A napokban a Hold is játszik, és a csodás égkövek körül ott ragyog majd a holdsarló is. Aztán jön a Fiastyúk felettük,  délre a Kaszás csillag, és rezegnek hunyorognak és hagyják, hogy a Naprendszer járja a táncát. Nem tudom én ezt olyan szépen elmondani mit más mit látunk fent, hogy az egy bál. Leírta ezt szebben:
Szájtátva álltam,
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van,
és most világolt föl értelme ennek
a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.
Kosztolányi
Az elmúlt nyáron gondoltam, a következő életemet nem szúrom el. Csillagász leszek reményeim szerint Kepler mellett, megszabadulva mindentől ami ma a világ, és csöppet sem tetszik amit benne látok, ha nem az égre nézek.