a folytatás

Az utazással születésnapomra leptem meg magam. Eleinte szóba sem került Pécs, később is csak a mozi miatt. Első variáció, a család Pécsen találkozik, elmegyünk moziba megnézzük a Nyomorultakat, aztán utazunk tovább. Persze persze nálunk semmi sem ilyen egyszerű. Így maradt egy pillantás Pécsre és a kávézás blogbarátnémmal.
Hazafelére maradt a mozi, találkozás helyett a búcsúzással egybekötve.
Mozi előtt megnéztünk egy perzsaszőnyeg kiállítást. Csodaszépek és elérhetetlenek voltak. Még azt is megleshettük, hogyan készülnek. Kiválasztottam egy párnahuzatot, ami talán éppen csak azért érte volna meg nekem, hogy itt vettem, és még szép is. A tulajdonos (szerintünk egy igazi perzsa...) sajnálkozva mondta, nem tud belőle adni mert árazás alatt van minden, jöjjek vissza három nap múlva akkor fele áron is elvihetem. (1000 Ft, szóval csak ennyiről van ám szó). Én is sajnáltam, mondtam ehhez én messze lakom. Mozi után amikor elmentünk az üzlet előtt  utánam jött, kérte menjek be vele mutassam meg melyiket akartam elvinni, mert ő szeretné azt nekem ajándékozni, és boldog új évet kívánt mellé. Hát választottam kegyesen, nehogy elvigyem a szerencséjét.
Ez lett leendő új lakásom első darabja. Megvan a gomb, mellé a sztori sem akármilyen. Kezdődhet következő életem.

P.S.: Moziról: Félelmetes és lenyűgöző. A zene pont olyan nehéz, szövevényes nyomasztó és zseniális mint a regény.

A film első jelenetével amikor bevontatják a hajót a szárazdokkba teljesen levettek a lábamról. Az összes többi jobbnál jobb jelenet nem ért föl hozzá. Még a mesésen ködös és monumentális Párizs sem. 

Nem tudták elrontani a szerencsére nem túl sok, hollywoodi csillámporral sem.