2012. november 18., vasárnap

Gazdag Örzse

Szerdán azt gondoltam teleírom a blogom, annyira hál'isten egy napom volt. Aztán csak ültem és nem tudtam hol is kezdjem. 
Most úgy döntöttem ide teszem az album linkjét. Benne az emléktábla avatásával. Fűzfa Balázs mondta az avatóbeszédet. Az elején nem kaptam észbe, hogy felvegyem, aztán a telefonom volt kézben, igazából nagyon zavaró az utca zaja, ettől még meg lehet hallani milyen fantasztikus beszédet mondott. Mindenki megelégedésére.

Amikor nyáron eldöntöttük, emléktáblát állítunk Gazdag Erzsi lakóházára, egyáltalán nem sejtettem milyen fantasztikus barátnőre lelek a könyvtárban, és ezen kívül is. 

Az avatás utáni irodalmi esten mennyire el fog varázsolni Merklin Tímea előadásával. Azóta nem tudom hogyan is szóljak Gazdag Erzsiről.

Talán szóljon róla a neki legfontosabb:
   111
Kiapadt a sorsom, Gazdag Örzse!
élek s már szunnyadok - ó!
Bár testem nincs még a rögökbe törve,
nővérke, halott vagyok - ó!
Nyugtom csupa húr-zsongás, csupa fény:
a halottak boldogok - ó!
kettőzve égők, mint tó peremén
nyár-estben az ablakok - ó!
Kidültem, mint az öreg fa törzse
sugaras vetésre - ó,
a te szép neved, Gazdag Örzse,
derekamra vésve - ó!
Hova el nem hat láz és szerelem,
csak a jégszemü csillagok - ó,
Örzse, boldog enyészetemen
a te szived átsajog - ó!

Weöres Sándor