befogad a belváros

Második éve lakom a belvárosban. A hajléktalanok ismerősként néznek rám. Biccentenek is néha, nem kérnek semmit. (Csak nem közülükvalónak gondolnak?) A sarkon reggelente cigarettázó pasi ismerősként köszön rám, ha kell háromszor, ameddig vissza nem köszönök. Nem tudom honnan kerül elő, lehet kocsma törzslakó?

Tündérváros

Nem múlik belőlem a gondolat. Valahol mindig bennem bújik valahol ott hátul, nem eltemetve, csak csendesen várakozva. Van bennem egy szeretet Pécs iránt. Egyszerűen van. Álmodom a fényeiről, a fák lombjairól, ahogy átszűrődik rajtuk a napfény. Az egyik felem  az utcáit járja éjszakánként, hajnalban, vagy éppen délután ötkor. 

Egy éve amikor családfa kutatásba kezdtem, kiderítettem anyai águnk Pécs könyékéről származik. Megértettem, ez a kötődés és szeretet lám-lám régről bennem van. Most éppen másodszor kezdem olvasni egy hét alatt P. Horváth Tamás Tündérvárosát. Nem tudom letenni. 

Wéber Tarlós Károly: A Pécsi Országos Kiállítás Látképe 1907.

Zsolnay Miklós titkos élete az alcíme a regénynek. Minden sora hazavisz Pécsre. Tündérváros, a pécsiek ragasztották a kiállításra a nevet. 

Gyanús vagyok magamnak, elfogult vagyok.
Próbálgatom:

Tündérváros Zsolnay Miklós titkos élete by P. Horváth Tamás


"

View all my reviews