Esti Pécs

innen

terasz 1925

-

http://hvg.hu/itthon/20131118_radnoti_szobor_gyor

belvárosi egypercesek

 Moziban jártam
          avagy szeretek zuhanni

A mozi négy percre van tőlem. Mindig épphogy odaérek. A Mielőtt éjfélt üt az óra c. filmet egyedül néztem meg. Mármint egy szál néző voltam.
Mert a moziba, színházba járás olyan a nőknél mint a pisilés. Nem szokás egyedül járni.
Ma megnéztem a Gravitációt. Gyönyörű.
A gravitáció amúgy is a kedvencem.
Azt gondolom az egész filmet az utolsó pár percért rakták össze.
A történet nekem túl egyszerű, amit én értettem meg, azt kevesen gondolják ügy szerintem.
Viszont félelmetesen gyönyörű az egész.

sörkert

"A sörkertben szabad a dohányzás. Kedves nemdohányzók, kérjük fáradjanak a belső termekbe, éveken át füstmentes helyiségekért harcoltak."

Remélem pontos a fordítás.

 

Ave

Nekem egy Isis szertartással vette kezdetét a karnevál.

 

Lucius átváltozása – Misztériumjáték Apuleius: Az aranyszamár című regénye alapján.

Távol Európától

Ha az apraját nem számolom, akkor hétezer kilométer van mögöttem ezen a nyáron. Ezer és egy emlék élmény, mégis csak pár, ami mindennap eszembe jut. A gleccser patak fájdalmas hidege, mégis futkároztunk benne. A Duna felejthetetlen illata, és az az acél csillogása amit mindig keresek. A hajnali  harmatban mezítláb a kertben, az éjjel megérett barack íze. Nyílvesszők surrogása íj pattanása a fülemben. A Duna békéje.

Ezek után ma még tartoztam magamnak egy úttal, régóta tervezem, még csak az sem a mentségem, hogy messze lenne. Eszembe sem jutott persze azért Kismartonba menni, hátha estére lezárják a határokat és nem tudok visszajönni, no csak egyszer kétszer andalodtam el ezen.
Sosem gondoltam, hogy ez nem lesz egyszerű. Tegnap fényképeztem a zászlókat az útlezárásokat, mégis reggel kisétáltam a legközelebbi buszmegállóba, és lám, elterelték. Az egész város a karneválra készül, kopácsolás (bitófa?) (nem, csak pavilonok).
kezdődött egy nagy futással, a vonathoz. A pénztárban nem tudtak visszaadni tízezresből. Jó legyen kártya, bár nagyon fel kellett volna váltanom.Viszont mérlegeltem az időt, és nem vettem meg a nemzetközi részre jegyet. Ez azért érdekes, mert a nemzetközi pénztár nem működött Sopronban. Illetve a számítógépük,aztán vártam és vártam és lett jegyem. Mehettem volna nélküle a négy ausztriai vonaton egyetlen kalauzt sem láttam.
Megjegyzem a rettentő információhiányt amit a soproni vonalon éreztem majdnem kihagytam.Van egy olyan érzésem, a magyar vasút csak azoknak készült akik naponta használják, és mindent ismernek,és sosem kalandoznak. Elképzeltem egy külföldit ezen a vonalon, amikor meghatározhatatlan állomásokon álltunk meg.
No és a visszatérés, az sem ment simán, Sopron előtt a következő megálló bejelentésekor két nyelven mondták el, Sopron. Kérjük leszállásnál vigyázzanak,a peron alacsonyan van.
Hazaérek.
Kismatron. A kastély gyönyörű, a hercegnői lakosztályok miatt mentem, fantasztikus vezetéssel jártuk be.
(Az Esterházy család Drakuláig vezette vissza családfáját ez nagyon nagyon tetszett.)