2012. december 17., hétfő
2012. november 18., vasárnap
Gazdag Örzse
Szerdán azt gondoltam teleírom a blogom, annyira hál'isten egy napom volt. Aztán csak ültem és nem tudtam hol is kezdjem.
111
Kiapadt a sorsom, Gazdag Örzse!
élek s már szunnyadok - ó!
Bár testem nincs még a rögökbe törve,
nővérke, halott vagyok - ó!
Nyugtom csupa húr-zsongás, csupa fény:
a halottak boldogok - ó!
kettőzve égők, mint tó peremén
nyár-estben az ablakok - ó!
Kidültem, mint az öreg fa törzse
sugaras vetésre - ó,
a te szép neved, Gazdag Örzse,
derekamra vésve - ó!
Hova el nem hat láz és szerelem,
csak a jégszemü csillagok - ó,
Örzse, boldog enyészetemen
a te szived átsajog - ó!
Weöres Sándor
Most úgy döntöttem ide teszem az album linkjét. Benne az emléktábla avatásával. Fűzfa Balázs mondta az avatóbeszédet. Az elején nem kaptam észbe, hogy felvegyem, aztán a telefonom volt kézben, igazából nagyon zavaró az utca zaja, ettől még meg lehet hallani milyen fantasztikus beszédet mondott. Mindenki megelégedésére.
Amikor nyáron eldöntöttük, emléktáblát állítunk Gazdag Erzsi lakóházára, egyáltalán nem sejtettem milyen fantasztikus barátnőre lelek a könyvtárban, és ezen kívül is.
Az avatás utáni irodalmi esten mennyire el fog varázsolni Merklin Tímea előadásával. Azóta nem tudom hogyan is szóljak Gazdag Erzsiről.
Talán szóljon róla a neki legfontosabb:
Kiapadt a sorsom, Gazdag Örzse!
élek s már szunnyadok - ó!
Bár testem nincs még a rögökbe törve,
nővérke, halott vagyok - ó!
Nyugtom csupa húr-zsongás, csupa fény:
a halottak boldogok - ó!
kettőzve égők, mint tó peremén
nyár-estben az ablakok - ó!
Kidültem, mint az öreg fa törzse
sugaras vetésre - ó,
a te szép neved, Gazdag Örzse,
derekamra vésve - ó!
Hova el nem hat láz és szerelem,
csak a jégszemü csillagok - ó,
Örzse, boldog enyészetemen
a te szived átsajog - ó!
Weöres Sándor
2012. október 22., hétfő
kocsmatek
- Menjünk el egy sörre!
- Kocsmázásra gondolsz?
- Naná!
- No és melyikbe?
- Nem is tudom... Talán jobb lenne itthon maradni és venni egy láda sört.
- Persze ez a kényelmes verzió, kényelmesebb mint eldönteni melyik kocsmába menjünk.
- Mennék én, csak hát hova.
- Nem kellett volna annyi kocsmát nyitni. Vagy üzletláncot csinálni belőlük. Persze az egy sem jó, mi van ha befuccsol.
- Már csak látnám, de még mindig sokan isszák azt a vacak házi sört.
- Talán pálinkát akartál mondani...??
- Hehe, arra többen jönnek?
- Kocsmázásra gondolsz?
- Naná!
- No és melyikbe?
- Nem is tudom... Talán jobb lenne itthon maradni és venni egy láda sört.
- Persze ez a kényelmes verzió, kényelmesebb mint eldönteni melyik kocsmába menjünk.
- Mennék én, csak hát hova.
- Nem kellett volna annyi kocsmát nyitni. Vagy üzletláncot csinálni belőlük. Persze az egy sem jó, mi van ha befuccsol.
- Már csak látnám, de még mindig sokan isszák azt a vacak házi sört.
- Talán pálinkát akartál mondani...??
- Hehe, arra többen jönnek?
2012. június 30., szombat
2012. június 6., szerda
Ady
“Néznek bennünket kultúrnépek. Látják
képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel
terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt
felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot
akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk,
rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett
dicsőségének édes italából, látják, hogy
semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament,
nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége, szeretett
úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék s nem handlézsidó, mint ahogy
ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti. A vége az lesz, hogy úgy
kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna.
Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl, s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról.
Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal, és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába!…”
Ady Endre
Nagyváradi Napló – 1902. január 31.
Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl, s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról.
Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal, és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába!…”
Ady Endre
Nagyváradi Napló – 1902. január 31.
2012. június 2., szombat
létező adatbázisok
Hiába megyek bármelyik kertészetbe az agyonnemesített rózsákon kívül nem kapok mást. Különösen nem amire vágyom. Gyermekkorom illatait keresem, gyerekkori árnyalatok lebegnek a szemem előtt. Anyám kertje. Azt az illatot, azt a színt. Erre a rózsára azt szokta mondani porcelán rózsaszín. Azonnal megértettem amikor egy porcelán csésze finom árnyalatait nézegettem.
Szerdán nem messze a munkahelyemtől találtam rá kihajolt egy kerítésen. Megsimogattam, és egy ág a kezembe maradt. Nem volt ilyen szándékom, az otthoni rózsám is azonnal elpattan talán a sok esőtől.
Egy kétórás előadást bírt ki a tenyeremben. Azután a táskámban aszalódott estig, csak akkor találtam rá. Vízbe tettem, és lám a gyűrt szirmok kisimultak, és még most ébredéskor is ugyanolyan illata van mint az emlékeimben.
Tegnap találtam rá a másik fehér futórózsára a Szent Márton temető egyik elhagyott sírján. Temetőből nem lopunk.
Szerdán nem messze a munkahelyemtől találtam rá kihajolt egy kerítésen. Megsimogattam, és egy ág a kezembe maradt. Nem volt ilyen szándékom, az otthoni rózsám is azonnal elpattan talán a sok esőtől.
Egy kétórás előadást bírt ki a tenyeremben. Azután a táskámban aszalódott estig, csak akkor találtam rá. Vízbe tettem, és lám a gyűrt szirmok kisimultak, és még most ébredéskor is ugyanolyan illata van mint az emlékeimben.
Tegnap találtam rá a másik fehér futórózsára a Szent Márton temető egyik elhagyott sírján. Temetőből nem lopunk.
2012. május 1., kedd
2012. április 20., péntek
2012. április 14., szombat
2012. április 10., kedd
palackposta
avagy cenzúra okán április 11-re
Egy kis érdekesség:
KapitányG kommentjei egy másik blogban:
Tudom, közismert, mégis hadd írjam ide: ez a vers egyike annak az Újmódi pásztorok éneke című kötetben megjelent hat költeménynek, melyek miatt a könyvet elkobozták és vádat emeltek Radnóti ellen. A vádirat szerint a "vers egész tartalma kimeríti az 1879. évi XL. t.c. 51. szakaszába ütköző vallás elleni kihágás ismérveit." 1931. december 8-án volt a főtárgyalás (az áprilisi elkobzás és a vádemelés óta hónapok teltek el, mennyit emészthette magát! közben az első párizsi út...), amelyen első fokon 8 napi elzárásra ítélték ("A vádlott tehát Krisztusról, mint emberről ír. A maga jelentőségét akarja emelni ezzel, hogy magát a keresztény vallási tisztelet legfőbbjéhez, az emberré lett Krisztushoz hasonlítja.") A fellebbezés és Sík Sándor "közbenjárásának" az eredményeképpen függesztették fel egy évre a büntetés végrehajtását.
Ó, igaz: három év az, amit én egynek írtam. De az egy évet a Markovits Györgyi-Tóbiás Áron szerkesztette, 1966-ban a Magvetőnél megjelent "A cenzúra árnyékában" c. kötetből szedtem. Pedig (most elővettem, előbb kellett volna) Sós Endre újságíró
( mek.niif.hu/00300/00355/html/index.html )is három évet mond Radnóti 1931-es peréről szóló Zárt tárgyalás című írásában (in: A 2x2 józansága, Emlékezések Radnóti Miklósról, Magvető, 1975.)
Elképzelhető, hogy 1966-ban még nem került elő a Radnóti-bejegyzést őrző kötet. Vagy a szerzők nem tudtak róla.
Levelet kaptam a cikk írójától anno, és a következőket írta:
KapitányG. utolsó kommentjére válaszul írom, hogy a Radnóti által saját kezű jegyzettel ellátott s a könyvtárnak adományozott példány valóban elkerülte eddig a kutatók figyelmét, pedig mindvégig a közgyűjteményben volt. Úgy tudom, hogy azért nem került korábban nyilvánosságra, mert nem tudták egyértelműen állítani, hogy az aláírás nélküli autográf bejegyzés valóban Radnóti kezétől származik-e.
Köszönöm még egyszer, hogy észrevette cikkem. Sok sikert és sok kommentelőt kívánok blogjához.
Üdvözlettel:
BB Tamás
--------------------------------------------
...és a bejegyzés:
Arckép
Huszonkét éves vagyok. Így
nézhetett ki ősszel Krisztus is
ennyi idősen; még nem volt
szakálla, szőke volt és lányok
álmodtak véle éjjelenként!
1930. október 11.
Forrás. Bíró -Balogh Tamás: Radnóti "palackpostája" itt
" A szegedi Somogyi-könyvtár őrzi a kötet egy igen becses példányát (Szőkefalvi-Nagy Erzsébet hívta fel figyelmem; jelzete: H. e. 9248.), amelynek előzéklapjára Radnóti kék tintával az alábbi bejegyzést írta:
Ezt a könyvet megjelenése után a budapesti ügyészség az egész ország területén, rádiókőrözéssel elkoboztatta.
A vádirat szerint a kötet nyolc verse közszeméremsértést és vallásgyalázást tartalmazott.
Töreky Géza tanácsa itélkezett a költő fölött a budapesti törvényszéken és vallásgyalázásért nyolc napi börtönre itélte. A közszeméremsértés vádja alól fölmentette
A Tábla Gadó-tanácsa az ítéletet hegybenhagyta, csupán az <[egy szó]> enyhítő paragrafus alkalmazásával az ítélet végrehajtását három évre függesztette föl.
A két vers, melyért a költőt elítélték:
Arckép 35 oldal és a
Pirúl a naptól már az őszi bogyó 47 oldal.
A vádirat szerint a kötet nyolc verse közszeméremsértést és vallásgyalázást tartalmazott.
Töreky Géza tanácsa itélkezett a költő fölött a budapesti törvényszéken és vallásgyalázásért nyolc napi börtönre itélte. A közszeméremsértés vádja alól fölmentette
A Tábla Gadó-tanácsa az ítéletet hegybenhagyta, csupán az <[egy szó]> enyhítő paragrafus alkalmazásával az ítélet végrehajtását három évre függesztette föl.
A két vers, melyért a költőt elítélték:
Arckép 35 oldal és a
Pirúl a naptól már az őszi bogyó 47 oldal.

2012. március 28., szerda
és lezár
Meglehetősen nehéz időszak végére közeledek. A következő még nehezebb lesz, vagy nem, ki tudja. Az biztos, hogy más lesz.
Mások ilyenkor írnak blogot, én pedig éppen nem, inkább a csöndet választottam. Naponta gondolom, vissza tér belém az élet, a virtuális is, megint írok majd, naplót és mást.
a VilágMa blogban néha ráveszem magam, de kicsit döcög minden.
Legutóbb ezt írtam:
Mások ilyenkor írnak blogot, én pedig éppen nem, inkább a csöndet választottam. Naponta gondolom, vissza tér belém az élet, a virtuális is, megint írok majd, naplót és mást.
a VilágMa blogban néha ráveszem magam, de kicsit döcög minden.
Legutóbb ezt írtam:
Hetek óta minden napnyugta után kizarándokolok a teraszra, és gyönyörködöm ahogy a Vénusz körbe táncolja a Jupitert. Minden nap más és más, eddig közeledtek egymáshoz, most éppen távolodnak, de szépségüknek ez mit sem árt. Tegnap aztán meghívást kaptam a közeli csillagdába, nézzük meg közelebbről is őket. Mindig meglep mennyire gyönyörű a kertje, micsoda nyugalom árad felénk a csillagokból. Mire megnéztük a Jupiter holdjait, és a Vénuszt ami éppen úgy néz ki most mint a félhold. Addigra előkerültek a csillagok is.
A napokban a Hold is játszik, és a csodás égkövek körül ott ragyog majd a holdsarló is. Aztán jön a Fiastyúk felettük, délre a Kaszás csillag, és rezegnek hunyorognak és hagyják, hogy a Naprendszer járja a táncát. Nem tudom én ezt olyan szépen elmondani mit más mit látunk fent, hogy az egy bál. Leírta ezt szebben:
Szájtátva álltam,
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van,
és most világolt föl értelme ennek
a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.
Kosztolányi
Az elmúlt nyáron gondoltam, a következő életemet nem szúrom el. Csillagász leszek reményeim szerint Kepler mellett, megszabadulva mindentől ami ma a világ, és csöppet sem tetszik amit benne látok, ha nem az égre nézek.
A napokban a Hold is játszik, és a csodás égkövek körül ott ragyog majd a holdsarló is. Aztán jön a Fiastyúk felettük, délre a Kaszás csillag, és rezegnek hunyorognak és hagyják, hogy a Naprendszer járja a táncát. Nem tudom én ezt olyan szépen elmondani mit más mit látunk fent, hogy az egy bál. Leírta ezt szebben:
Szájtátva álltam,
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van,
és most világolt föl értelme ennek
a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.
Kosztolányi
Az elmúlt nyáron gondoltam, a következő életemet nem szúrom el. Csillagász leszek reményeim szerint Kepler mellett, megszabadulva mindentől ami ma a világ, és csöppet sem tetszik amit benne látok, ha nem az égre nézek.
2012. március 10., szombat
azám hazám!
avagy Hamlet életre halálra
Háy János: Rák Jóska, dán királyfi című darabja, mára átírva telitalálat. Persze rendszerváltósra átírva, és döbbenten nevetünk a poénokon, és végül néma csendben ér véget a darab, mert elfogy belőle a komédia, és feszengve ismerjük föl benne a mát.
Bizony helyzet van nálunk, azám hazám!
http://www.wssz.hu/tartalom/cikk/rak-joska-dan-kiralyfi
Nevetünk a lecsupaszított kétszer is átírt leegyszerűsített szövegen, Omlett és Ortopédia történetén, ami percről percre válik valósággá.
Háy János: Rák Jóska, dán királyfi című darabja, mára átírva telitalálat. Persze rendszerváltósra átírva, és döbbenten nevetünk a poénokon, és végül néma csendben ér véget a darab, mert elfogy belőle a komédia, és feszengve ismerjük föl benne a mát.
Bizony helyzet van nálunk, azám hazám!
http://www.wssz.hu/tartalom/cikk/rak-joska-dan-kiralyfi
Nevetünk a lecsupaszított kétszer is átírt leegyszerűsített szövegen, Omlett és Ortopédia történetén, ami percről percre válik valósággá.
2012. január 25., szerda
fantasztikus
http://www.flickr.com/photos/library_of_congress/sets/72157628092176654/
http://www.flickr.com/photos/library_of_congress/with/3121121328/
Na kitettem a "ne zavarj!" táblát. :)
http://www.flickr.com/photos/library_of_congress/with/3121121328/
Na kitettem a "ne zavarj!" táblát. :)
2012. január 23., hétfő
belevágtam
Szíves és kedves invitálás után, csak tétlenkedtem jó ideig. Ha El Lobo nem keres meg más ügyben, akkor megint elhalasztom a bejelentkezést. Szóval mától a VilágMa blog tagja vagyok. Azt gondoltam itt is ott is megjelenik amit firkálgatok majd.
Édouard Manet: Folies-Bergère bárja (Un bar aux Folies Bergère) részlete
Ez lesz az avatarom. Nem tudok elszakadni kedveskedves kocsmáimtól.
Édouard Manet: Folies-Bergère bárja (Un bar aux Folies Bergère) részlete
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)