Szeretve van - mondta Csáth barát, és igen, szeretve vagyok.
A kép címe levendulaszüret. Julia (zsulia, én zsuzsunak hívom) virágevő, pillekergető, szalmán, szénán hempergő boldog kiskutya. Minden nap eljárunk egyszer a mezőre játszani, a learatott búza szalmájában bujkálni, azt hiszem hangosan kacarászna ha tudna jódolgában. Első sétáinkon kint a prérin, a fű olyan magas volt az árokban és környékén, hogy nem lehetett látni az árkot. Ezért aztán bele is esett, illetve nem esett, mert a nagy fű felfogta, Annyira tetszett neki a hempergés, hintázás, hogy többször beleugrott, nagyon kedves játéka lett ez. Nagy boldogan futott hozzám, hogy milyen csudás játékot talált.
megj: Vinnem kell fényképezőgépet magammal azt hiszem.
ÓÓÓÓ!
VálaszTörlésMennyire fogtok hiányozni egymásnak, ha elkerül az unokákhoz...
VálaszTörlésOFF
VálaszTörlésMennyire "titkos" ez a blogod? Szívesen kiraknám nálam az oldalsávba, már csak azért is, mert sokkal egyszerűbb lenne idejönnöm, mint így, hogy állandóan a könyvjelzőim hosszú-hosszú listájából kell kiválasztani - de nem merem, hátha rejtegetni szeretnéd...
Nehéz lesz az elválás, nekem még nem de Andrásnak már megfordult a fejében, talán nem is kéne odaadni. Ő biztosan siratja majd.
VálaszTörlésEz a blogom egy csöppet sem titkos. Ez a kertem.
Még egy kisvizsla? Szerintem ez lenne a legjobb megoldás.
VálaszTörlésKitettem :)
Nem nem! A-nak könnyű távolról szeretgeti, néha meglátogatja, nekem pedig itt lóg a nyakamon egész nap. Nincs is kire hagynom ha mehetnékem van.
VálaszTörlésköszönöm:)
Mindig Balassi jut róla eszembe:)
VálaszTörlésUgye, csinálsz (és teszel föl) róla még képeket, mielőtt külföldi kutya lesz belőle?
VálaszTörlésIgen, feltétlenül hozok róla képet
VálaszTörlésLesem a mikor-t :)
VálaszTörlésHogy Júliára vára...
VálaszTörlés(Tudom, egy szótaggal rövidebb - de Balassi valószínűleg megbocsátja)